Hat nap eseményei 50 percben. Akár ezt az alcímet is adhattam legfrissebb (videóval kiegészített) írásomnak, amelynek eseményei augusztus 22 és 27 között játszódtak le. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy pontosan hogyan is zajlottak le a III. IHP Bojlisuli és Horgásztábor napjai, akkor a most következő írás keretében választ kaphattok a kérdésre…
Bonyodalmas múlt előzte meg az idei Bojlisulit, már ami az időpontot illeti. Sok variáció állt fenn a végleges verzió elképzeléséig, volt szó arról is, hogy júniusban lesz, arról is, hogy júliusban, sőt arról is, hogy az idei évben teljesen kimarad az IHP eseménynaptárjából. Be kell látnunk, az utóbbi verzióért nagy kár lett volna, no, de ne szaladjuk ennyire előre…
Lássuk hát sorban, napról-napra, mi minden is történt itt valójában.
2011. augusztus 22., hétfő, a tábor első napja.
A reggeli 7 órás időponttal eltervezett gyülekező előtt egymás után érkeztek a négykerekű járgányok az ország minden szegletéből, sőt, voltak, akik külföldről is megtisztelték a rendezvényt jelenlétükkel. Így a harmadik felvonás keretében a Bojlisuli immár nemzetközi távlatokban is elismerté, illetve színvonalassá vált a jelentkezők és családtagjaik szemében egyaránt.
Visszatérve a gyülekezőre, mivel tudtuk, hogy a srácok mihamarabb el szerették volna kezdeni a horgászatot, ezért nem is húztuk sokáig az időt a felesleges szóbeli tudnivalókkal. Persze tudom, ez nézőpont kérdése, szinte látszott az arcokon a nyitóbeszéd alatt, hogy „Tudunk mi mindent, csak menjünk már!” 🙂
Magát a nyitóbeszédet a sorsolás előzte meg, itt alakultak ki az egyes csapatnevek, és itt is dőlt el egyben az is, hogy ki-kivel fog együtt horgászni a 6 nap során, no meg persze, hogy melyik helyen.
Ennek az eredményét az alábbi ábra szemlélteti:
A horgászat kezdetét a programlista szerint hivatalosan 11 órára írtuk ki, de mivel mindenki előbb elkészült ennél, ezért – hogy ne raboljuk feleslegesen az időt – egy határozott jelet leadva tudtára adtuk a táborlakóknak, hogy ideje bevetni a készségeket!
Épül a bázis
Minden a helyén…
Boszorkánykonyha a’la Bartha Zsolt
Nem tettem még említést arról, hogy tulajdonképpen kik is vettek részt a Bojlisuli alatt az oktatási/felügyeleti segédkezésben. Úgy indult az egész, hogy Feri – mint táborvezető – fennhatósága alá tartozott a felső három csapat, tehát a 7-es, a 6-os, és az 5-ös helyen szerencsét próbálók. Nekem, mint fősegédnek a 4-es, és a 3-as csapat került kiosztásra, míg Szente Krisztián barátomnak a 2-es és az 1-es csapat maradt. Őt csütörtök este Misó mester váltotta a segédkezésben, aki erőn felül bevállalta a 3-as helyen ülő csapat számára is a (plusz) segítséget. Amolyan különálló kategóriaként tudnám még besorolni Serit, aki a tábor alatt segítőként, illetve tanoncként is egyaránt részt vett. 🙂 Emellett folyamatos aktív horgászatával sok szép halat sikerült horogra csalnia. Természetesen a csapatok segítőkhöz való kiosztását az egyszerű és gördülékeny haladás érdekében hoztuk létre, hogy a mérlegelési, szerelékkötési, ill. egyéb műveletek során mindenkinél legyen segítő, így elkerülhető volt az, hogy egy embernek kellett megszakadnia a folyamatos ténykedésben. Értelemszerűen így minden segítő az általa felügyelt csapatok között telepedett le. Persze ne higgye azt, senki, hogy az egyes csapatok nem kérhettek volna segítséget az ellenfelekhez beosztott segítőktől, csupán az egyszerűség kedvéért és a szükség esetén történő leggyorsabb segítségnyújtás érdekében alakítottuk ki ezt a rendszert.
Ezen felül minden egyes napra esett két előadás (az elsőre csak egy, az utolsóra pedig végül már sem), amelyet elosztottunk még a tábor előtt annak függvényében, hogy kinek melyik téma a leginkább testhezállóbb. Ezen előadások segítségével igyekeztünk a rendezvény színvonalát még magasabbra emelni. Emellett volt két vendég előadónk is, akikről bővebben az aktuális napi program keretében lesz szó. (Egy-egy előadás minden segítőtől, vendégelőadótól szerepel a videóban, melyek időrendi sorrendben kerültek összevágásra)
A legelső előadást jómagam tartottam: itt az egyes előketípusok adott helyzethez történő társítási, ill. alkalmazási lehetőségéről volt szó. Ezen a képen még csak a készülődés zajlik éppen
Tudom, nem ártana már valamit kommentálnom az első napi halfogásról sem…
Hát, minden kezdet nehéz, tartja a mondás. Ez nem történt másképp itt sem. Az első pontyhoz a helyi csapatnak (Izsák Team) volt szerencséje, de sajnos limiten aluli példányról volt szó. Ezt követően hosszú óráknak kellett eltelnie a következő eseményig. Aranyszabály: Ha sok horgász ül egy adott szakaszán a tónak, akkor legtöbb esetben a szélső helyen ülőnek kedvez leghamarabb a szerencse. Ennek tükrében a délutáni első komolyabb hal a táborvezető készségén jelentkezett, aki jobb szélen ült. Természetesen az „aki kapja, marja” szabály azonnal érvénybe lépett, így Feri hamar át is adta a felszerelést a hozzá legközelebb horgászó Tranker Balázsnak. Természetesen a kiírás tükrében ez a fogás „semlegesnek” minősült, de nyilván Balázs sem sértődött meg egy versenyen kívüli, közel 10 kg-os hal fárasztásának élményétől. 🙂
A tábor első darabosabb hala, 9.89 kg
Ezzel gyakorlatilag le is zárult az első napi halfogás mivel a következő egyed, s egyben a verseny első mérlegelhető hala hajnali 3 óra előtt érkezett nem sokkal. Viszont a hajnal meghozta a várva-várt első áttörést, mivel ekkor érkeztek az első nagyobb halak is.
A tábor első „érvényes” hala
A Körös Team hajnali nagy hajrája…
… két nagyobbacska potyesszal
Nem sokkal később Zsolti is felvette a kesztyűt egy 6 feletti pikkelyessel
A folytatásban a délután is sokkal „halszagúbbnak” bizonyult, mint az előző nap során és lassacskán úgy nézett ki, hogy be fog indulni a történet.
Természetesen nem megyek el szó nélkül az étkezés mellett sem, amelyet napi szinten 3 alkalommal is (reggeli, ebéd, vacsora) biztosított a résztvevők számára a vezetőség. Nyilván ez is életmentő és nélkülözhetetlen része volt a tábor gördülékeny lebonyolításának, de a srácok, ahogy észrevettem, inkább amolyan „szükséges rossz”-ként kezelték. Erre leginkább abból jöttem rá, hogy kísérőként majdnem mindig utolsóként léptem ki egy-egy étkezés után a csárdából. 🙂 (Bár az igazsághoz azt is hozzá kell tennem, hogy ehhez néhány alkalommal a Notebook-om „cibálása” is hozzájárult.) Hiába, no, a verseny az verseny… 🙂
Visszatérve a második nap eseményeire, azért volt ebédidő után is itt-ott akció…
Egy szép pikkelyes a „Zadravec Fan Club”-tól 🙂
Bence délutáni hala szintén nem az aprajából való
A Kifogjuk csapat által kifogott töves
Az előadások természetesen ezen a napon sem maradtak el, de ezúttal csak futtában szedem össze, hogy miről volt szó az aznapi „oktatásban”. Mindkettőt közösen tartottuk Ferivel, csupán az egyszerűség kedvéért két részletre bontottuk őket. Ebből az egyik téma az „etetési technikák” voltak, amelyeknél a partról használatos készségekről Ferenc tartott beszámolót, míg a behúzás során, illetve partközelbe történő szerelékleengedés esetén használatos etetési tippekről jómagam adtam tájékoztatást. Ezek után nyilván nem volt nehéz kitalálni, hogy a második előadás témájánál (A dobálós és a behúzós módszer közti különbségek, ill. egyes praktikáik) ki-ki melyik témát adta elő. 🙂
Lassacskán közelgett a második éjszaka és ezzel együtt a vacsora ideje is. Ezt megelőzően átgondoltam a haditervet, hogy hogyan tovább, és mégis mit tehetnénk annak érdekében, hogy a srácokkal több halat fogassunk. A csónakos beetetésig (amelyet a bójasávon ejtettünk meg végig) stimmelt minden, viszont a halakat valamiért ez sem csalta be igazán az etetésekre. A tábort megelőzően egy közelmúltbeli horgászatomon, melynek egy részét egy baráti társasággal töltöttem, azt tapasztaltam, hogy jóval több kapást tudtam elérni addig, amíg a cimborák nem értek a helyszínre, ill. nem kezdték meg a horgászatot. Mielőtt félre értenétek, nem őket okolom a későbbi haltalanságért. 🙂 Csupán egy olyan helyzet adódott, amelyet az itteni halak egyszerűen nem szívlelnek. Nevezetesen az történt, hogy annyian „ütöttük” egyszerre a vizet magunk előtt, hogy az uszonyosok ezt egyszerűen nem tolerálták, és odébbálltak. Az itt megrendezett versenyeken is gyakran megfigyelhető ez a jelenség, mivel nem sok nagytestű hal szokott az ilyen eseményeken előkerülni. Éppen Zsolti mesélte nekem a tábor alatt, hogy mikor Harsányban horgászott, ott akkor fogta legjobb ütemben a halakat, ha sűrűn hajtott végre parittyás ráetetést. Ergo az ottani halak „igénylik” a csobogást, mert tudják, hogy az kaját jelent. Ezzel szemben Izsákon meg homlokegyenest másképp működnek a dolgok: Ha sokat csobogsz, az összes hal (főleg a nagyja) fejvesztve menekül előled. Nem véletlen működik itt a legnagyobb sikerrel a bojlival történő horgászat esetén a dobócsöves etetés, már hosszú-hosszú idők óta. „Ahány ház, annyi szokás…”
E jelenség alapvető feltétele volt a megfelelő stratégia teljes kidolgozásának. Így a vacsora alatt egy kupaktanács jelleggel szavazást indítottam, amely előtt elmondtam a srácoknak, hogy miként tudnák elkerülni a felesleges csobogást és a halak elriasztását. Így az alábbi lehetőségek születtek:
– Napnyugtáig mindenki válassza ki a számára legszimpatikusabb horogálló (főzött) bojlit, csalizzon fel vele, majd a teljes sötétség beállta előtt vesse be a legjobbnak látszó helyre. Ezt követően csak akkor dobjon vele újat hajnalig, hogyha muszáj, vagyis halfogás esetén.
vagy
– Mindenki folytassa a horgászatot úgy, ahogyan azt eddig tette, a szabad akarat és variálás határtalan lehetőségei tükrében.
Hangos egyetértéssel szinte mindenki letette a voksát az általam felvetett (előbbi) javaslatra. Ilyen egy jól összetartó társaság, ha a cél közös és így a résztvevők bizalmasan kezelnek egy olyan felvetést, amely megfelelően fel van vázolva. Miután a siker egyik legfőbb alapja a hit, nem volt kérdéses, hogy működni kellett mindennek. És láss csodát…
A 7-ből 4 csapatnak is sikerült a második éjszaka folyamán nagytestű halat fogni!
Zsolti nyitotta a sort a második éjszakán 6.78 kg-os halával
Ezt követően Jani, gyönyörű nyurgájával a tábor első 10 felettijének kifogását könyvelhette el (10.61 kg)
Saller Andris tükröse 8.93 kg-ot nyomott
Nem sokkal később csapattársa, Bence (alias „Noki” :)) is beszállt a „közös kasszába” egy 4 felettivel, így e két halukkal alaposan átrendezték az addigi állást
A második éjszakát Szabó Gábor (szintén) 4 feletti pikkelyese zárta
A harmadik nap önmagába véve is egy üde színfolt volt az egész rendezvény lebonyolítása során. Ugyanis ezen a napon érkezett meg a táborba az Amatőr Bojlisok Klubja képviseletében Hudomiet János (Hudo), illetve a CarpShop képviseletében Jagnesák Tibor (Tibi), akik egy vetélkedőt bonyolítottak le az előadásuk keretén belül. Az már persze csak hab volt a tortán, hogy a legtöbb helyes találatot beikszelő résztvevőknek díjazással is készültek! Ezúton is köszönjük Nekik, hogy meglátogatták rendezvényünket, valamint, hogy értékes tárgynyereményekkel tovább növelték az általuk szervezett program színvonalát!
Továbbá nagy érdeklődést, és ennél is nagyobb derültséget keltett Krisztián barátom délutáni előadása, aki már jóval korábban bejelentette, hogy hellyel-közzel mókásan szeretné megtartani a mondandóját. A videóba igyekeztem azokat a jeleneteket beválogatni, amikor komolyra vette a figurát. 🙂 Ezt követően még délután folyamán összepakolt majd elindult a hazafelé vezető úton, miután szólította a kötelesség.
Hudoék vetélkedője nagy örömet szerzett a szerencsés nyerteseknek. 🙂 (A vetélkedőről, illetve a díjak átadásáról készült felvételek megtekinthetőek a videó 17. és 20. perce közötti képsorokon)
Csoportkép halastól, ajándékostól, mindenestől 🙂
Nagy Balázs hala már az előadások után érkezett
Amiről még nem ejtettem szót, viszont mindenképp érdemes róla beszélni egy keveset, az a szemlélet, amelyet már a megnyitótól kezdve igyekeztünk lassan, fokozatosan, de magabiztosan átadni a táborlakóknak. Szerencsére a kíméletes bánásmódról már nem kellett ódákat zengnünk, mivel ők már ebben a világban nőttek fel, és képesek voltak kulturáltan, sporthorgászokhoz méltóan bánni a kifogott halakkal. A szemlélet alatt inkább azt a rendszert értem, ami a módszer, illetve a bojlival történő pontyhorgászat őshazájából, Angliából származik. Ugyanis ott nem ismerik azokat a magyar nyelvújítók által használt kifejezéseket, mint a „bojlis”, vagy mint a „bojlizás”, ők csak simán a „carpfishing” vagyis a „pontyhorgászat” szót használják. Ezért is titulálják pl. az angol webáruházakban a nálunk „bojlis” gúnynévvel elterjedt botokat „Carp Rods” névvel, vagyis ők pontyozó botokkal horgásznak. Az ő szemléletük olyan tekintetben is eltér (sajnos!) a hazai nagytöbbségétől, hogy náluk még a teszthorgászoknak sem csinálnak a feletteseik cirkuszt abból, hogy egy kukoricával fogott halat adjunk el valamelyik bojli neve alatt, mert náluk fejlettebb a gondolkodás, és mindig az adott helyzethez mérten próbálják a halfogást megoldani. Ergo ők szemrebbenés nélkül csaliznak maggal, ha a siker érdekében ez bizonyul a legmegfelelőbb választásnak, és nem azon gondolkodnak előre, hogy majd mit hazudjanak helyette össze. És mivel én is ezt a szemléletet tartom egészségesnek, ezért fontosnak tartottam, hogy erről a nyitóbeszéd során pár mondatot összegezzek.
Ennek a kis kitérőnek most csupán azért volt jelentősége, mert a tábor időtartamának kb. ezen szakára látszott eldőlni, hogy mi lesz a hét legfogósabb csalija. Ha hiszitek, ha nem, ott volt mindenki, sokan tanúsíthatják, a májas kutyatáp adta a legtöbb halat! És miután ez kitudódott, nem is tiltakozott attól senki, hogy ezt kipróbálja, illetve megerősítse.
Ja, szóljatok már rám, hogy közben beleszaladtunk már a harmadik éjszakába is! 🙂 Ez az est nem sok halat tartogatott ugyan, de azok, amiket fogtak, kapitális egyedek voltak. A tábor legnagyobb hala, „Scooby” is ezen az éjjelen tette tiszteletét.
Seri sem vonakodott a kutyatáp használatától. Döntését ez a 10 feletti tükrös jutalmazta
Zsolti, a tábor legnagyobb hala, „Scooby” (15.02 kg) társaságában. Ő viszont már bojlira jött, méghozzá egy tesztelés alatt álló Magic Formula névre keresztelt modellre
Zolika, ez a fogás sajnos nem bemérhető! :-))
A negyedik nap – az előző kettőhöz képest – valamelyest „lazább” volt, emiatt több idő jutott például olyan plusz programokra, mint a strandolás az IHP medencéjében, majd a hűsítő mártózás után ki tudott volna nemet mondani egy spontán csocsózásnak?!
Persze a horgászat eközben is aktívan folyt, hiszen azért vannak a csapattársak, hogy felügyeljék a felszerelést, amíg a másik elmegy csobbanni egyet. 🙂 Míg a „kutyatápbajnok” csapat a 7-esen magabiztos horgászattal húzott el a többiek elől, addig a Carp Hunter csapat (ugyan akaratuktól függetlenül, de) átkeresztelkedett Pike Hunter-re… :))
Matyi hala
Ilyen forróságban minden hal aranyat ér!
A csukavadász csapat egyik…
… és másik (versenyen kívüli) szép fogása
Ezen a napon tartotta meg Feri a nagy sikerű előadását a bojlik összetevőinek jelentőségéről, amely szintén tartogatott érdekes információkat a figyelmesek számára.
A nap folyamán történt egy további érdekesség is. Az egyes helyen ülő csapatot (Kondor Team) a tábor alatt szinte egészen idáig elkerülték a halak. Viszont aznap nagyon eltaláltak valamit, mert több pontyot is sikerült fogniuk (sajnos volt közöttük limiten aluli is), ennek köszönhetően egy helyezéssel előrébb ugrottak a versenyben.
A Kondor Team darabosabb tükröse
Kora este csatlakozott hozzánk Misó mester, aki rögvest felügyelete alá vonta az alsó három csapatot. Közben természetesen összeszedelőzködött, és bevetette a készségeit is. Ez alatt lassan be is sötétedett, így elérkezett a negyedik éjszaka ideje is, amely szintén tartogatott meglepetéseket. Erről az alábbi képek is tanúskodhatnak:
„Úúú, de szép hal ez!” 🙂
„A kutyafáját, ez nehéz!” 🙂
„Noki” a tábor második legnagyobb hala, „Snake” (12.16 kg) és a táborvezető társaságában. Ezzel a fogásával új egyéni rekordja született. Gratulálunk! 🙂
Nem sokkal később a Kifogjuk csapat is beszállt a nagyhalas projektbe egy 8.84…
… és egy 9.55 kg-os hal közreműködésével
„A hét képe”: Sün kontra Halibut pellet
Az utolsó előtti napon újabb vendégelőadóval gyarapodott a Bojlisuli egyébként is színes programlistája. Albert György látogatott meg minket, akivel még a nyár folyamán egyeztettünk, hogy tartani fog a tábor valamely napján egy előadást az etetőhajók használatáról. Ez már a felvetés pillanatában is elsöprően jól hangzott, mivel ilyen szerkezettel nem sok horgász rendelkezik, így a téma számos új információt hordoz(hat) az érdeklődők számára. A pár perces szóbeli tájékoztatást követően mindenkinek volt lehetősége kipróbálni a szerkezet működését, illetve irányítani azt.
A délután folyamán pedig Misó lépett fel a porondra, hiszen ő is készült egy testhezálló produkcióval, melynek témája a markerozás volt. Ez a mutatvány elméletben és gyakorlatban is egyaránt meg lett tartva, így gyakorlatilag a program végére már teljesen feltérképeződtek az „L” alakú tó mederviszontagságai, illetve mélységei. 🙂
A vendégelőadóként érkező Albert György előadása keretében a srácok az etetőhajók használatába nyerhettek betekintést
A szerkezet működés közben
Misó markerezős előadását is nagy érdeklődés kísérte
A finishre mindenki nagyon szerette volna felpörgetni a halfogást, ami részben sikerült is, viszont ennek eredményeként a nagyobb halak az utolsó éjszakára ismét eltűntek a pálya középső szakaszáról a csobogás miatt. Ebből adódóan nem is volt túlságosan halszagú az utolsó éjszaka, viszont teljesen haltalan sem.
Seri a jobb szélen sikeresen gyarapította a kifogott nagyhalak számát az utolsó éjszakán is. Jelen esetben egy 10.40-es pikkelyessel
A Körös Team 5 feletti pikkelyese az utolsó éjszakáról
A hajnali időszak viszont ismét erősnek bizonyult. Ekkor a csapatokat már annyira elfogta a versenyláz, hogy már az utolsó előadás megtartásától is eltekintettünk. 🙂 A verseny utolsó óráiból láthattok most néhány jelenetet:
Fodor Zoli egyik…
… és másik szép fogása
Pontyfogások szomszédos csapatoktól
VÉGE! E szó hangos kiáltása jelezte a részvevők számára, hogy elérkezett az idő, hogy „letegyék a lantot”. Egy alapos számítási, illetve összegzési műveletsor következett ez után, melynek keretében eldőlt, hogy ki-ki hányadik helyen végzett. Persze ezt még akkor nem árultuk el senkinek, ezzel is fokozva az izgalmakat az eredményhirdetés megkezdéséig.
A csapatok fogásai a végső összesítés alapján
Miután túl volt mindenki az utolsó ebéden, elérkezett a várva-várt eredményhirdetés ideje is. A bevezetés keretében Jankovics István (tógazda) megköszönte a szülők bizalmát, hogy elengedték gyermekeiket a rendezvényre, illetve megköszönte a tábor alatt segédkezőknek az aktív részvételüket. Ezt követően a táborvezető ismertette a verseny pontos végeredményét…
Az eredményhirdetés pillanata
Feszült arcok bukkannak fel a kíváncsi táborlakók között 🙂
A tábor legnagyobb hala: Dream Carp Team (Bartha Zsolt), 15.02 kg
A harmadik helyezet csapat: Körös Team (51.04 kg)
A második helyezet csapat: Dream Carp Team (76.04 kg)
És végül a győztesek, a Kifogjuk Team (98.58 kg)
Derültség minden arcon. Trükk: „Shanyi, mögette!” :))
Teljes csoportkép
A tábor alatt készített videót itt tudjátok megtekinteni:
Reméljük, mindannyian nagyon jól éreztétek magatokat az itt eltöltött 6 nap során, és kellően sikerült feltöltődnötök ahhoz, hogy az előttetek álló akadályokkal (iskola) gond nélkül megbirkózzatok! Köszönünk még egyszer mindent mindenkinek, találkozunk legközelebb!
Sziasztok!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: A táborban résztvevőktől
Videó: Dani
