Élménybeszámoló a szervező szemszögéből…
Június elején addig rágta Paitykó komám a fülem, – „Csabi csináljunk már egy közös horgászatot…!” című műsor – hogy nem tudtam már nemet mondani. A tavalyi jól sikerült verseny után, a gondozott környezet, a kiépített infrastruktúra és a szíves vendéglátás emléke kétséget sem hagyott arról, hogy újra az Izsáki Horgász- és Pihenőparkot válasszuk helyszínül…
Alkonyat a tónál
Gyors egyeztetés az alapszervezet vezetőjével /ezúton is köszönet a támogatásért/, megbeszélés Jankovics Zoltán Úrral /aki a vendéglátónk volt/ az időponttal kapcsolatban és már küldhettem is körbe a felhívást a belső hálózaton, hogy aki érez hozzá némi kedvet az csatlakozhat hozzánk egy közös élmény erejéig. Sajnos kicsit rövidre szabtam a szervezési időszakot és talán már a nyári szabadságok is beleszóltak abba, hogy nem jött össze az a taglétszám, mint 2011-ben, de ez már így sikerült. Végül egy kicsi, de annál lelkesebb csapat érkezett meg a kijelölt időpontban a gyülekezőhelyre, bár többen jelezték részvételi szándékukat, akik végül nem jöttek el, amit sajnálok és Ők is bánhatnak. Fél hatkor röviden tisztáztuk a szabályokat, egy korty a szerencsés fogásra.
– horgászhelyenként két bot, egy horog, ponty, amur 2 kg felett azonnal mérlegelve és visszaengedve, a harcsa duplát ér –
Kiosztottuk a helyeket és kezdődhetett az amatőröket próbára tevő 24 óra. Pici alapozó etetés és fél óra horgászat után egyértelművé vált, hogy a halak még nincsenek kapó kedvükben, ami nem csoda, hiszen érkezésünk előtt pár órával fejeződött be a IV. Izsáki Horgász- és Pihenőpark Egyéni horgászkupája, ahol kiváló eredmények születtek. Sebaj, nem adtam fel a reményt, hiszen csak most kezdtünk és a korábbi etetéseknek lassan át kell majd szaladni a halakon, hiszen a víz meleg. Bekapcsoltam a nyeletőfékeket a botokon és átballagtam „szomszédolni”. Beszélgettünk, ugrattuk egymást, kortyoltuk a még hideg hazai söröket. Jól telt az idő. Kint voltunk a természetben olyan emberek társaságában, akikkel jól érezzük magunkat. A fogás ilyenkor szinte mellékes. Csalikat frissítettem aztán átmentem beváltani a vacsoraígéretet Kakaduékhoz, mert igencsak megéhezetem. Tüzet gyújtottunk és a tárcsára kezdtük pakolni az ínycsiklandozó falatokat.
Imi és a tárcsa…
…na meg csók a kedves fotósnak!
Imi ördögi ügyességgel vágta össze a sütnivaló zöldséget, készítette a salátát és sütötte a húsokat, tette mindezt egyszerre. Még a vacsi el sem készült megérkezett az első fogás is egy 3.1 kg-os potyka személyében amit Kakas fogott ki.
Örülünk, mintha mi fogtuk volna
/elöl Kakas, hátul balról-jobbra Pitykó, Kokó, Jocó és végül, de nem utolsó sorban jómagam/
Azért megérdemelt egy közeli képet is…:)
Pitykó és a megroppant bot esete…, a nagy melegben azonnal a vízbe indult érte…
…aztán kifelé jövet már mi is segítettük a partról az akciót!
Fényképezkedtünk vele egy sort – Viki lett az „önkéntes” fotós – majd ténylegesen nekiláttunk az ízletes vacsorának.
Vacsora közben sem lankadt a figyelem
…na de azután…:)!
Közben elkezdődött a Spanyol- Francia EB meccs, ami milliókat vonzott a televízió elé szombat este az minket akkor hidegen hagyott. Elkezdődött az éjszaka, de a halak egyértelműen a tó „keskenyebb” részén tanyáztak. Volt néhány fogás az „öbölben” is, de nem volt az igazi. A dömpingre még várni kellett. Csaliztunk, beszélgettünk, fárasztottunk és vártuk az újabb fogást.
Néhány „vészhelyzet” is kialakult
Több csalit próbáltam mire sikerült az első halat megfognom. A jég megtört és érkezett az újabb kapás. Sikeres akasztás majd egy halvesztés. A felszerelésem horga kihajlott. Azonnal száműztem az új beszerzésű típust és nekiálltam előkéket kötni, ami a csillagos ég alatt néha nem is olyan egyszerű. Egy óra körül elindultunk a büfébe szomjunkat csillapítani. Megnéztük Kakasékat, akik kicsivel feljebb horgásztak a keskeny részen. Kakas mindkét botja parton volt szerelés alatt így én leragadtam ott segédkezni, míg a többiek szomjukat oltották…
Ritka pillanat amikor Kakas be van dobva. Elmondása szerint minimum 10 órát szerelt J !!!
Hajnali két órára vissza is értek és ezt követően csendes pihenőre vonult mindenki. A tábor nagyon elcsendesedett, amit négy óra körül Mészi tört meg újabb két ponty mérlegelésével. Jó kezdet reggelre. Nálunk is beindultak a kapások és egymás után érkeztek rövid időre a potykák.
Ez szerelem?
Kakadu fáraszt…
…érkezik a halacska…
…mindjárt szákban…
…és végül a matracon!
Hát nem szépek?
Nyolc körül jött meg főszakácsunk Misi, aki magára vállalta a csülkös bableves elkészítését. A kapások délig tartottak ki utána beállt a szieszta idő. Egyszerűen semmivel nem voltam képes sem én, sem társaim kapást kicsikarni. A halak jól láthatóan felhúzódtak a víz felső rétegébe és ugráláson kívül nem igazán akartak mást csinálni. Ha már a halak nem ettek, nekiálltunk mi elfogyasztani az ebédet, ami igazi remekmű volt és külön köszönet érte a szakácsnak. A délutáni kánikula, a fáradság és az ebéd kezdett minket legyűrni. Ki az árnyékba menekült pihenni, ki a kristálytiszta vizű medencébe felfrissülni. A horgászat már másodlagossá vált. Mindannyian sejtettük, hogy sok hal már nem lesz estig. Négy körül elkezdtem én is összepakolni, amikor kaptam egy nagy ziccert, hogy nyerjek, de a bekapcsolt nyeletőfék megtréfált és elbénáztam a kapást. Kakas egy 3.9 kg-os potykával zárta a versenyt 6 óra előtt pár perccel. Elmondhatjuk, hogy egy nagyon emlékezetes napot töltöttünk együtt és megbeszéltük, hogy egy hónap múlva megpróbáljuk megismételni. Remélem sikerülni fog és újra összegyűlhetünk egy laza horgászattal egybekötött pihenőnap eltöltésére?!
Hát nem gyönyörű látvány?!
Zárásképpen az eredmény a teljesség igénye nélkül
Mészi nyert 20.84kg hal megfogásával és egy orsóval gazdagodott. A második helyen jómagam végeztem 20.78kg hal megfogásával, Attila pedig 20,25kg hallal a harmadik helyezést érdemelte ki. Igen szoros befutó és a többiek sem sokkal maradtak le. Legnagyobb hal szintén Mészié lett a 7.5kg-os nyitó potyka. Mivel mindkét díjat nem vihette el ugyanaz a személy a következő 4.40kg-os ponty lett a befutó, amely kifogása az én nevemhez fűződött. Mivel nekem már van pontyzsákom a díjat felajánlottam a következő legnagyobbra, ami Kakas 3.9 kg-s záró potykája volt.
írta és „rendezte…J”: Kiss Csaba
fotók: HOSZ 484 Alapszervezet
