Lendül a kulcs, kattan a zár, a téli rozsda aláhull. Mozdul a zárnyelv, nyílik az ajtó, a látvány letaglóz. Hát persze, ez az az illat, ez az a kép, ami jó ideje csak az emlékeinkben motoszkált, olvastunk róla, láttunk róla képeket, emlékeztünk a múltkorira! Tudtuk, hogy létezik, de sok napja nem találkozhattunk vele! Tél tábornok kemény parancsai és a természet rendje akadályozott meg bennünket ebben. De most már vége a szorításnak, kinyitottuk a mi kis szezonunk zárait, kulcsfigurái lettünk az idei horgászatunknak!
Márciusi ifjak lettünk, Nemzeti Ünnepünkön találkoztunk Izsákon, a Park tónál, hogy megadhassuk a módját az idei kezdetnek!
Fogadjátok nagy szeretettel az idei első közös horgászatunk hangulatát, melyet megpróbálok átadni az írásommal nektek!
Sori barátom ötlete volt anno ez a kulcsolás, „nyissunk, zárjunk minden szezont közösen, lazán!” mondta. Az ötletgazda követőkre talált és így lett tavaly első alkalommal megrendezve az első „HNHT kulcs”, mint szezonnyitó, majd decemberben a menyhalas Mikulás parti, mint szezonzáró, aztán az idén március 15-én pedig az idei első nyitó találkozó. A sors fintora, hogy az ötletgazda, mondhatnám, a kulcsfigurája most nem lehetett jelen, egyéb elfoglaltságai miatt, így magamra vállaltam a szervező szerepét.
Helyszínnek most az izsáki Park-tó tűnt legalkalmasabbnak, kedvező földrajzi fekvése, a nagy tó ilyen találkozók, versenyek megrendezésére nagyon is megfelelő volta, a part menti csárda nagy befogadóképessége, kényelme és nem utolsó sorban a tulajdonosok rugalmas hozzáállásának köszönhetően!
Jöttek Tolnából…
…Jász-Nagykunból…
…Bács-Kiskunból
A kulcs csörgését sokan és rendkívül gyorsan vették észre, szinte még ki sem hűlt a billentyűzetem, amikor tömegével jelezték jövetelük szándékát a horgászatra, a találkozásra kiéhezett horgászok, horgászfeleségek, kicsik, nagyok, fiatalok, idősek!
A legmeglepőbb számomra az volt, hogy papírformák vesztek a semmibe, előre borítékolható törvényszerűségek buktak el, hiszen vannak törzsrésztvevői találkozóinknak, akiket rendre egyedül küldi el kedvese a harcba, eszébe nem jutna elkísérni párját, fázni, izzadni, főleg nem horgászni vele! Nos, most ezek a tézisek sorra dőltek romokba, mikor kerekre nyílt szemekkel olvastam olyan horgászbarátokról, akik kísérőként íratták fel párjaikat, hogy bár nem horgászik, de valami apropót talált, ami a megjelenésre alkalmas. Ki ismerkedni, ki szórakoztatni, ki nyüzsögni szándékozott eljönni, de voltak olyanok is, akik boldogítani, trécselni, mulatni szerettek volna. Ez számomra hihetetlen volt, de ugyanakkor nagy reményekkel töltött el, hogy végre megmozdul valami a hölgyek fejében, amivel a férjük találkozó vagy éppen verseny alibivel fedett távollétében társként mellészegődnek, ne adj Isten aktívan részt is vegyenek abban! Örömömre szolgáltak kedves hölgyeim, hódolatom innen a távolból is Önöknek, remélem, a közelgő Duna NHT mentén is hasonló hozzáállást tapasztalhatok majd!
Hevesből hevesen
Rosszarcok Csongrádból
Szóval, ami történt, megtörtént, eljött a március 15-e, kokárdáink alá horgászruhába öltözve araszoltunk Izsákra, ahol vártak a barátok, a halak, az élmények, a kacagás, a cinkelés, a boldogság és az öröm. Sok sztori, amit még nem volt módunkban előadni, sok olyan is, amit már sokadszor, de mégsem unalmas, a poénok, a rég nem látott, vagy talán személyesen még sosem látott barátok, mind-mind emelték a fényét az egyébként is napos reggelnek, felvidítva mindenkit, aki részese lehetett ennek az eseménynek!
Nagy mákunk volt, mert az időjárás is szebbik arcát mutatta felénk, alig volt hideg és alig volt csípős a reggeli szél, igaz, ahol megjelenek, többnyire vihar és égszakadás, földindulás a jellemző, ami most szerencsére elmaradt. Tehát az idő jó volt…
Majdnem teljes a csoport(kép)
Éljen az ifjú pár!
48 fő jelentkező volt a végleges listán, melyből 45 meg is jelent, csak Holi nem tudta elhozni családját, ő is – szokásához hűen – kicsit késett, de örültünk neki így is, főleg, hogy egyáltalán eljutott ide! Ezúton kérek elnézését tőle, hogy neki már csak a túlparton jutott hely, így nem tudtuk poénokkal feltölteni, csak egy-két telefonhívás és átkiabálás erejéig tartottuk a kapcsolatot! Bocs Holi! Viszont te tapasztalhattad, hogy a vigaszság odaát van, főleg miután pár szerelékedet keresztbedobták… vagy éppen te az övékét!
Rövid hivatalos köszöntés és hosszadalmas személyes köszöntgetések után szervezetten (nagyjából, mint egy csorda) elfoglaltuk a helyeinket a vízparton és megkezdődhetett a „vérre menő” versengés a három szerény kupáért! Persze, az igazság az, hogy senki sem vette komolyan és vérre menőnek a versengést, a három serleg is csak mintegy motiváló erő volt, hogy mégse legyen tét nélküli a szezonkezdet!
Külön-külön is veszélyesek, hát még így, együtt?!
Nejem hozzájárulása e naphoz, majd egy napi munkája, majd egy napig ehettük is!
Nagyon kulturáltan és diszkréten folytak a poharazgatások, áldomásivások, ennek is nagyon örültem, hiszen nem jó, ha arról híresülnek el összejöveteleink, hogy alulszocializáltak vagyunk, és nem tudunk viselkedni! Miután megelégeltük a köszöngetést, előkerültek a tavalyi maradék etetőanyagok, csalik és óvatosan kibújtak az idei reménységek és csodaszerek is! Repkedtek a kosarak, az ólmok, markáns gyümölcsillat lengte be a környéket, jelezve, hogy többen kísérleteznek az édes etetéssel és csalizással. Alig kellett várnunk, hogy halat lássunk Katona Pista kárásza szakította át a képzeletbeli célszalagot elsőként. Később az addig nagyon fázó, begubódzó hitvesét engedte a trónra, hogy kicsit felügyelje a botokat, ám egy óvatlan pillanatban egy ádáz kárász olyan vehemenciával marta el a csalit, hogy a vízből kellett visszakönyörögni a pickerbotot! Örültünk, hogy nem a mi botunkkal történt az eset…
Ezután egyre-másra jöttek a harsány kurjantások a partról, miután hal került a szákba. Azt hitem, nyugodtan ülhetek a botjaim mögött és hódolhatok a szenvedélyemnek, de nem így lett, Misó barátommal talpalhattunk fotózni, mérlegelni, irigykedni!
A nap első hala Katona Pistától
Később Éva ülhetett a bakra, majdnem botveszte lett belőle!
A pálya végén Öcsi Papa hamar eloszlatta a reményeket, hogy pár apró kárászból, levesponytból álló készlettel felállhatunk a dobogóra, ugyanis kis időközzel két szép ponttyal gazdagította a repertoárját, melyből az első 8 feletti lett. Így az én idei első halam, első pontyom is csak öcsi lehetett a maga 1,6 kilójával és nem kecsegtetett nagy reményekkel! Kefete is hasonló pontyot fogott, mint az enyém, de ő küzdött tovább is, hátha jut kupa a vitrinbe! Aztán Duba hatalmas türelmet igénylő fárasztással, pickerrel elfogott 7,10-es pontya, majd Lacika 10,96-os pontya végképp eloszlatta a reményeinket! Közben azért Dvorák Lali is beleszólt egy 5 feletti szép ponttyal az eseményekbe, a sok kárászról nem is beszélve, amiket egyre-másra fogtak a parton sokan, sokat!
Táposnak most csak pár apróbb jutott, meg az otthonról hozott kenőmájas és szalonna csak úgy, tízórainak. A Komárom-megyei különítmény azon a napon horgászat helyett inkább csak házalt, így Kvartlipi és Pecilaci is folyamatos látogatók voltak párjaikkal, Anikóval és Andival. Napközben meglepetés vendégként a Zék családot üdvözölhettük köreinkben! Örömünkre szolgált, hogy végül sokakkal sikerült azon a napon összefutnunk! Jó volt már találkozni a hosszú begubózás után…
Öcsi Papa első,
majd második nagy hala
Csak, hogy elhiggyétek, hogy én is fogtam!
A híres angol módszer. Tápos angol nyugalommal horgászott
Kefete sem aprózta a finomkodást!
Jó hangulatban gyorsabban telik az idő, észre sem vettük, hogy éhesek vagyunk, de szerencsénkre a személyzet a csárdában számított erre, így egy órakor bevonulhattunk, kis szünetet tartva, ebédelni. Egy kiadós gulyáslevest ehettünk meg, melyhez a tótulajdonos saját kézzel szaggatta a csipetkét és utána desszertnek a horgászfeleségek által készített süteményekkel oltottuk az éhségünket. Itt jegyzem meg, hogy túl azon, hogy a feleségek vállalták az ünnepnapi horgásztalálkozót, még pluszban is fáradtak miattunk a sütögetéssel! Személy szerint is tapasztaltam erőfeszítéseiket, hiszen az én nejem előző napon szinte egyfolytában sütötte tálcaszámra a muffinokat, almáspitéket, amiért persze a közönség hálás is volt! Meg kell említenem még Kefeténé Hajni muffinjait, Dubáné Judit copfocskáit, Csóriné Danna fánkjait, Editmanó pogácsáit, melyekkel kisegítettek a bajból, tudniillik, hogy éhen ne haljunk! Köszönet mindenkinek!
Az Ivády házaspár még mindig egységben, de már éhesen
Kenyér már lesz…
A Komárom megyei különítmény most nem pecázott, csak barátkozott
Fednek ízlett a gulyás, legalább is kétszer is nekilátott
Hámori Tomi nemzeti ünnepként tisztelt születésnapjáról is megemlékeztünk egy kis tortával, amit meglepődve és örömmel fogadott! Még egyszer boldog szülinapot Tomi!
Az ebédből felocsúdva mindenki visszatért a frontra és tovább üldözte a halakat. A szűkebb környezetemben a nagyszámú jogilag diplomás résztvevők igyekeztek végre eredményt produkálni. A három ügyvéd mindent megtett a cél érdekében, nem ők tehetnek róla, hogy most a halak győztek. Fed Lacimaci egy röptetett, majd panírozott kárászig jutott majd inkább bennünket szórakoztatott, míg Bogi és Zoli erejüket, tudásukat megkettőzve könyörögtek ki egy pontyot a verseny alatt, majd még egyet a verseny lefújása után! Ebből remélem, nem lesz pereskedés…
Boldog szülinapot Tomi!
Ügyvédek peren kívül, nyugalomban
A nőink szurkoltak…
Ők pózoltak
Misó barátom nem remekelt, de tőle nem is várjuk el, lévén vérbeli bojlis, hogy gyors eredményt produkáljon, tőle egyébként sem vehető el a dicsőség, hogy ezen a tavon ő fogta tavaly a tórekorder pontyot! Pedig bevetettük az SBS All In Flumino Box-ot, hátha az majd megkülönböztetett figyelmet élvez a kapitális egyedek között, de most elmaradt a nagy robbanás! A cucc azonban jó, ezt megállapítottuk, kész vegyi üzem voltunk a többféle cseppek és folyadékok kenegetése, cseppentgetése közben!
Dvorák Lali bő ötöse
Dubának voltak „segítői” a pickeres fárasztásban, mégsem sikerült leszurkolniuk a halat!
Csoda, hogy bírta!
Szép hal, ügyes pecás!
Pár pontyot és több kárászt fogtak még a mezőny tagjai délután négyig, például Editmanó, párja, Gyula távollétében egy szép pontyot, és mellette Csóriék is hasonlóan szép pontyot merítettek. Négykor lefújtuk a versenyt és egy utolsó mérlegelést hajtottunk végre, hogy kiderülhessen, ki volt a legszerencsésebb ma!
Pontyok Szaglász Feritől,
Csóritól,
Editmanótól, aki egyedül küzdött meg ezzel a nagy jószággal!
Lacika majd 11 kilósa, mely kupát hozott neki!
Az összesítés után ismét becitáltunk bandát a csárdába, hogy kioszthassuk a díjakat, amíg mindenki itt van. Utána persze még horgászhattunk estig is, de voltak, akik jelezték, hogy hazaindulnának, ezért hoztuk előre az eredményhirdetést. Putyut kicsit megijesztettem, mikor kihirdettem győztesként, hiszen halat sem látott, nem hogy fogott volna! Remélem, nem haragszik a poén miatt… bízok benne, hogy az ebédre általa elfogyasztott 6 tányér gulyásleves megnyugtatta!
Akkor jöjjenek az eredmények:
1. Öcsi Papa 14,58kg-mal;
2. Duba 11,40 kg-mal;
3. Lacika0411 10.96 kg-mal.
Nekik járt a kupa trófea. A többiek a tízedik helyezésig a következők voltak:
4. Dvorák Lali 8,16 kg-mal;
5. Szaglász Feri 6,60 kg-mal;
6. Csóri 4,32 kg-mal;
7. Kefete 3,24 kg-mal;
8. Kovi Laca 3,20 kg-mal;
9. Gyulanagy 3,16 kg-mal;
10. Szücsi Tomi 3,00 kg-mal.
Gratulálunk nekik és persze mindenkinek a kitartásért! Nyilvánvaló, hogy mindnyájan győztesek voltunk a társaság és a hangulat miatt is!
Nem rejtem véka alá személyes csalódásom sem: bevallom, a nap – és az utóbbi idők – legkellemesebb csalódása Dubáné Judit volt, akiről ismeretlenül azt a téves képet vizionáltam, hogy a horgászat vonatkozásában kevés rokonszenvet érez úgy a résztvevők, mint a hobbi iránt is! Nos, ez a képzetem alapjaiban megcáfolódott, mert egy rendkívül szimpatikus és a horgászat iránt is érdeklődő csinos hölgyet ismerhettünk meg személyében! Segített urának a fárasztás közbeni zrikálások elviselésében, a szákolásban és mindenkivel rendkívül barátságos volt! Gratulálok Duba, jó munkát végeztél… ugye, ez a lendület nem áll meg itt és hamarosan, akár a Duna NHT-n folytatódik is?!
Lacika a 3. helyezett
Duba a 2. helyért járó kupával
Öcsi Papa a meglepetésember, első helyre pecázta magát
Bár fogyott a tömeg, de sokan maradtunk még egészen estig, fogtak is még pár jó halat a maradók, de voltak, akik inkább a feszültségek oldására fektették a hangsúlyt. Elfogyasztották a maradék ásványvizeket, mert bubi nélkül már nem jó, a maradék pálinkákat, söröket, mert hamar romlanak, a maradék sütiket, hogy ne kelljen a morzsákat sem a hangyáknak adnunk.
Hamarjában összehoztunk egy már-már szokássá váló izsáki távdobó versenyt az új és a szupernek hitt botjainkkal. Személy szerint sikerült egy vadonatúj Fox ólommal gazdagítani a tó ólomkészletét, így részemről be is fejeztem az „etetést”!
Lassan elcsendesült a part, elfáradtak a visszhangok is, elpihentek a kis kocsik, a halőr is felvillanyozódott, főleg, hogy látta, utolsóként közeledünk a parkoló felé és készülődünk távozni! Köszönjük a türelmét és a segítséget, amit irányunkba tett a büfében, a horgászboltban, a pincérkedésben és a parton is!
Jó kis nap volt, jó kis horgászat, jó kedélyű társaság, széles jó hangulat! Soha rosszabb napunk ne legyen! Már most jelzem, hogy a szezont december 8-án fogjuk lezárni, szokás szerint egy menyhalas Mikulás partival a Dunán.
Köszönöm a barátságot, köszönöm a hangulatot kedves barátaim! Legyen szerencsés a szezonunk!
Ugye, észrevettétek, hogy többször is utaltam az idei első, tavaszi, történetének 10. jubileumi Duna NHT-ra?! Előre szólok, hogy nagyon nagy esemény lesz, szuper programokkal, az idén először már hivatalosan is többnaposra terveztük! Lesz ott minden, mint Karácsonykor, talán az időjárás lesz kicsit enyhébb! Tervezzetek, gyertek, mi várunk mindenkit nagy szeretettel!
Legyetek éberek, mert hamarosan jelentkezünk egy újabb ajánlattal!
Mert horgászni, kedves barátokkal találkozni jó!!!
A szerző: Jeszy
A fotók: nagy Gyulanagy, Fedaykin, Jeszy
