A szándékosan kicsit „bulvárosra” megírt cím nem véletlen. Gondolhatjátok, hogy esetleg 30 kg feletti halat fogtunk…J? Bevallom nem, de érdemes lesz elolvasni az alábbiakat. Nem magamnak írok, nem is megrendelésre és azt szeretném, ha minél többen olvasnák ezt a beszámolót, ami jól illik a tógazda által indított „Egyéjszakás kalandok” című sorozatba. Sajnos nem sok cikk érkezik ebben a témában így én mindenképpen szeretném kihasználni az alkalmat arra, hogy egy javaslattal éljek. Talán egy jól sikerült és kiemelkedő horgászat beszámolója megérne egy apró ajándékot. Mondjuk egy „egyéjszakás szabadjegyet”. Talán többen írnának, amit magam is szívesen olvasnék. Szóval kérem megfontolni a javaslatomat és engedékeny döntést hozni…J?! Másrészről mindenképpen megér egy pár sort a sógorom ifj. Karacs Imre és apósom id. Karacs Imre – akinek köszönet ezúton is kedves feleségemért – horgászteljesítménye. Az enyémre kár vesztegetni a szót ebben az írásban, de nem véletlenül neveztem el a 484.-es alapszervezet „versenyét” halfogó versenynek.
Nem tartom magam nagy horgásznak, mert ahhoz sokkal több időt, energiát kellene erre a sportra fordítani. Sportnak számít ez, bármennyire furcsa is a laikusok számára, hiszen az egész éjszakás ébrenlét, koncentráció és a horgászat során végzett „munka” – etetés, fárasztás – mentálisan és fizikailag is igénybe veszi az embert.
Akkor vágjunk is bele és nézzük mi is történt azon a július 12-i éjszakán.
A „sógival” június végén beszéltünk arról, hogy eljönnek hozzánk a közeljövőben családi látogatásra pár napra. A kirándulás része lesz egy „egyéjszakás” horgászat is az IHP nagy taván, a tervünk az volt, hogy valahogy a Papát is kicsaljuk magunkkal, aki nagyon szeret horgászni, de kimozdulni nem annyira. Érthető is, hiszen Püspökladányban laknak mindketten, ami a mi lakhelyünktől körülbelül 160 km-es távolságra található. A kert, a jószág gondozást igényel és ahogy a mondás tartja a jó gazda szeme is hizlalja a jószágot. Papa nem szívesen mondana le arról a pár kilóról, legyen az gyümölcs, vagy disznóhús. Szóval Papát ha nehezen is ,de sikerült rábeszélni a látogatásra és innen egyenes útja vezetett velünk együtt az általunk igen kedvelt Izsáki Horgász- és Pihenőparkba.
Ez a cikk jó apropó lesz arra is, hogy pár sorban csalikat, módszereket ütköztessünk, hiszen hárman bár hasonló módszerrel, de különböző botokkal, csalikkal és távolságban horgásztunk. Jómagam a feederezés szerelmese vagyok. Hajszál előkére fűzött pelletek „Döme mester” által megosztott mindenféle praktikával és tuti végszerelékekkel. Semmi újítás, semmi trükk. Mint korábban írtam ahhoz keveset horgászom. Szóval élek azzal, ami már bevált és bizonyított számomra, így is indultam neki az éjszakának. Papa inkább egy „retro” típusú horgász, bár azért olykor-olykor Ő is próbálgatja, használgatja a különböző újításokat. Fűzi a csalit, használ feder botot is, de inkább egy klasszikus fenekező horgász. Igazából nem tudom hová besorolni, rád bízom kedves olvasó…J!
Sógi várakozó állásponton, botok élesítve, minden a legnagyobb rendben
Sógi már más tészta, néha úgy gondolom, hogy egy komplett halradar van beépítve a fejébe. Letapogatja a medret, hajszálpontosan dob és etet akár 100 méterre is. Ő bojlis botokkal érkezett a partra, amelyre finomabb önakasztós végszerelékeket készített elő, de egyébként Ő is kísérletezik mindennel, kitalál dolgokat, egyszóval,- ügyes!
Papa is kényelembe helyezte magát, a szerelékek a vízben vannak, indulhat a móka
Papa az esetek többségében a régi „erjesztett kukorica” használatát szokta favorizálni. Az etetőkosárba kukoricadara és zsemlemorzsa keveréke került, valamint egy kis liszt, hogy összefogja a masszát. Az alapozó etetése tisztán kukoricából állt, amit a parttól körülbelül 30 méterre alakított ki, a csali szintén kukorica egy kicsit trükkösen, amit Papa „tiki-taki”-nak nevez.
Papa éjszakai fogásaiból a teljesség igénye nélkül…
Sajnos nem írhatom le, hogy ez pontosan mit is jelent, ugyanis nincs rá felhatalmazásom, de ezen a tavon akkor, adott körülmények között habár hihetetlen, de verhetetlen kombináció volt!
Papa megint akcióban…
…Sógi segítkezik a szákolásban
Egy gyönyörű ponty az eredmény…
…azután a következő…
… és így tovább.
Sógi már sokkal komolyabban adta elő az alapozó etetést, amely tartalmazott erjesztett kukoricát, gyorsan és kevésbé gyorsan oldódó különféle pelleteket és különböző méretű és ízesítésű elsősorban büdös jellegű bojlikat is amelyeket spomb rakétával juttatott be a kívánt helyre, ami körülbelül 50 méterre volt a parttól. Nem túlzottan nagy mennyiségben etetett, hanem csakúgy módjával, „majd az első kapásokat követően ráetet még kisebb mennyiségeket” címszóval. Csalizni büdös jellegű bojli és az említett ”tiki-taki” kosaras végszereléken. Az etetőkosárba tejes kukorica került etetőanyagba keverve.
Sógi éjszakai fogásaiból mazsoláztam…:)
Végül, de nem utolsó sorban jómagam az etetéseket nem cifráztam túl, egyébként általában készre kevert mixekből válogatok közepes vagy az alatti árfekvésű termékekből. Szóval nem vittem túlzásba az etetést, csak pár kosárnyi anyagot dobtam be a parttól körülbelül 35-40 méterre a beklipszelt botommal. Ez volt az alapozó etetésem, ami koncentrált volt, ezt követően meg úgy voltam vele, hogy ami a frissítéskor bejut, az bőven elegendő lesz… Csalizni pelleteket használtam a legkülönbözőbb méretekben, színekben és aromákban.
Még az elején csak-csak a nyomukban voltam a fogásokat tekintve…
Három különböző álláson horgásztunk, de egymás mellett. A tó baloldalán találtunk helyet magunknak. Sógi és Papa az öblöt horgászta meg, én pedig a törést. 17:30 környékén érkeztünk meg a partra, de az előkészületek miatt 19 óra körül kezdődött el a horgászat. Sógi nyitotta a sort két hallal, ami a szákig sajnos nem jutott el, mindkettő körülbelül félúton lemaradt. Ezen eseményeket követően módosított a végszereléken, amit nagyon jól tett, mert ezután a horgászat teljes időtartama alatt egyetlen halat sem veszített! Sógi előtt a horgászat elejétől a végéig folyamatosan ott volt hal, amiből nagyon sokat meg is fogott, összesen 19 db pontyot sikerült zsákmányolnia, ami szerintem kiváló eredmény! Papánál később indult el a halfogás, összesen 12 db pontyot terelt szákba. Végezetül jómagam 5db kifogott pontyig jutottam, valamint kárászokat is fogtam még, de az ugye nem számított bele a kis házi versenyünkbe…J!
Éppen fárasztom magam
Tessék, egy kárász…
De miért csak én fogtam kárászokat? És hogy veszi fel egy törpe kárász a 16mm-es pelletet? Mondhatni szerény teljesítmény… Számomra maradt az asszisztálás és a fogások dokumentálása, de mindentől függetlenül nagyon jól éreztem magam, ezért leszögezném, hogy még véletlenül se higgye azt senki, hogy keserű volt a szőlő. Mindenesetre tanulság a számomra annyi volt, hogy a ladányi „górés kukorica” verhetetlen volt azon az éjszakán. Sógi szerint ez a jó, a nagyüzemileg szárított már nincs ilyen kapós. Vannak bizonyos alkalmak, amikor nem lebecsülendőek a hagyományos csalik, amelyeket megfelelően alkalmazva sokszor eredményesebbek lehetünk, mint az aranyáron kínált új fejlesztésű csalikkal. Próbálkozni kell tehát bátran azokon a tavakon is, ahol a halak már el vannak kényeztetve mindenféle újdonsággal! Nagyon fontos az alapozó etetés, legközelebb én is több energiát szánok majd erre! Minden helyszín, minden horgászat más és más. A többiek által preferált csali, amit én is kipróbáltam egy adott távolságon csak kárászt adott, de megtalálva a helyes távot, már ponty érkezett rá. Nem mindegy mennyire van kikönnyítve a csali és így tovább…
További halacskák…
Mit írhatnék még?! Hosszasan lehetne még sorolni a fárasztások történetét, mivel nincs két egyforma, de nem akarok senkit untatni, hiszen mi horgászok, mindannyian tudjuk mekkora élvezet.
Papa fáraszt…
…Sógi fáraszt…
…mindketten fárasztanak, de már lassan engem…:)!
A horgászat alatt készült fotók megtekinthetőek a képgalériában, a továbbiakban meséljenek azok helyettem!
Összesen 36 ponty sikerült kifognunk (jó néhányat sikerült félúton elveszítenünk), ez bizony tényleg több, mint 30…J!!!
Mindenkinek jó horgászatokat kívánok a továbbiakban!
írta: Kiss Csaba
fotók: Papa, Sógi, Kiss Csaba
